15 nap interrail

Ha ez az első poszt a blogon amit olvasol, akkor inkább ne ezzel kezd. Itt spoiler hegyek lesznek, belső poénok, kikacsintások és megfelelő háttértudás nélkül kontextusából kiragadott obszcenitás. Tényleg ne ezt olvasd elsőnek, nem éri meg. Itt van egy link is a…

Koppenhágából az út eseménytelen volt.  Megérkezésemkor elsőnek biztosítani szerettem volna hogy az éjszakai vonattal hazajutok, mert nem akartam kicsúszni a 15 napból, meg azért szívesen lettem volna már újra otthon. A jegyárusnőknél azonban nem várt akadályba ütköztem:…

Ott tartottam, hogy miután az éjszakai vonaton megtudhattam az élet értelmét, reggel kissé fáradtan érkeztem vissza a városba. A helyi információ igen magas színvonalú volt, mivel a térképen amit osztogattak előre be volt jelölve kis lábnyomokkal hogy hogyan lehet 3 óra alatt…

Az Oslóba vezető vonatút volt a legprofibb: a vonaton kis csomagokat osztogattak, amiben felfújható párna, lepedő, szemlekötő és füldugó volt. Ha történt is valami ezen az úton, én kimaradtam belőle. Sajnos a várost megnézni nem sok időm volt, mivel innen nincs éjszakai vonat…

Erről a városról annyira nem tudok mit írni, hogy most inkább írok valami mást, hátha közben megjön a kedv. Ma megtaláltam a tökéletes csengőhangot. A biciklimen sosem volt csengő, mivel úgy éreztem, hogy egy nem megfelelően szóló hang ugyan úgy megtörné a tökéletes…

Stockholból Trondheim felé átszálltam valahol, de lehet hogy csak álmodtam. A táj amúgy is valószínűtlenül sötétzöld volt, az égen túl sok volt a csillag, én végig félálomban, a jegyembe felírt állomásnevet pedig azóta sem találom semmilyen térképen sem.* Érzésre valami…

Itt legelsőnek a jegyárusnőt támadtam meg, ahol egyből döntenem kellett: felmegyek egy 16 órás vonatút keretében Kirunába, amivel városnézéssel együtt elégetek 2 napot, vagy inkább maradok délen és megnézem a fővárosokat. Sajnos élénken élt bennem a Párizsi fázós éjszaka…