Stockholból Trondheim felé átszálltam valahol, de lehet hogy csak álmodtam. A táj amúgy is valószínűtlenül sötétzöld volt, az égen túl sok volt a csillag, én végig félálomban, a jegyembe felírt állomásnevet pedig azóta sem találom semmilyen térképen sem.* Érzésre valami ilyesmi volt:
Ami gondolom elég távol áll a valóságtól, mindenesetre kurva jó volt. :) Amikor elkezdett lassítani a vonat, már biztos voltam benne, hogy rossz vonatra szálltam és a gyilkos masiniszta vitt be az erdő közepén lévő elhagyatott állomásra hogy egy életlen halfiléző késsel vágja el a torkom, ami a táj és az éjszaka nyilvánvaló szépsége ellenére sem tűnt vonzó lehetőségnek, de szerencsére csak egy (ott) teljesen átlagos falusi pályaudvaron álltunk meg. Kívülről egy egyszerű faháznak tűnt az állomás épülete, nem is voltam benne biztos hogy nem fog egy idősebb flicka rámsikítani a tűzhely mellől amikor belépek, de belül már persze plazmatévén futottak a betűk a 3(!) vágány várható érkezési és indulási adataival. Rövid várakozás után fel is szállhattam a 2. vágányra érkező járatra, ahol persze kb azonnal el is aludtam, és mire kinyitottam a szemem már Trondheimben voltam ahol a végig velem átellenesen ülő idősebb, fekete ruhás nő lassan gomolygó köddé vált és csak az üres szék maradt utána.
*Ebben azért az is közrejátszhat hogy az írásképem egy hatévesével vetekszik amióta szinte mindent géppel írok
