Itt legelsőnek a jegyárusnőt támadtam meg, ahol egyből döntenem kellett: felmegyek egy 16 órás vonatút keretében Kirunába, amivel városnézéssel együtt elégetek 2 napot, vagy inkább maradok délen és megnézem a fővárosokat. Sajnos élénken élt bennem a Párizsi fázós éjszaka emléke, ráadásul úgy éreztem hogy az első hét után ideje lenne inkább az új városok megismerésére fektetnem a hangsúlyt (végül is Stockholm volt az első olyan város, ahol még soha nem jártam), ezért inkább a városnézés mellett döntöttem, ami így visszagondolva hiba volt. Az északi városok szépek, de annyira nem izgalmasak, és mondjuk Trondheimet simán kihagyhattam volna cserébe a vonatozásért meg az első sarkkörön túli élményért, de ezt persze akkor még nem tudtam. Ahogy azt sem, hogy Trondheimbe fogok menni, csak akkor, amikor kiderült, hogy Oslóba 4 óra alatt ott van a vonat, ami egy kicsit kevésnek tűnt ha aludni is akartam valamit az éjjel, ezért miután északról lemondtam a hideg és a kieső idő miatt, megpróbáltam egy szép egyenlő szárú háromszöget rajzolni Osló és Stockholm közé, aminek mindkét szára pont 8 óra. A jegyárusnő elég toleráns volt vagy csak hozzászokott a hülyékhez, de miután érdeklődve végignézte a háromszögeléses eljárásomat még azt is megkérdezte hogy onnan hova szeretnék menni, és adott egy nappal későbbre is jegyet Oslóba az éjszakai vonatra, ami szokatlanul nagy kötöttségnek tűnt hirtelen.
A városról nehéz mit mondanom, ha valakit a historikus adatok érdekelnek, akkor rá tud keresni, benyomásra kicsit olyan volt, mintha egy kisvárost kereszteztek volna a Gyűrűk Urával: hasonló szobrok, csak kisebbek, nagy üres terek, sok víz mindenhol. Bennem egy-két képen kívül nem hagyott sok nyomot, főleg úgy, hogy a többi város valahogy mind jobban tetszett. Azért természetesen ha valaki úgyis arra jár, érdemes megnézni:
Jó, ez mondjuk egy elég jó kép és ezek az épületek közelről is szépek voltak, mégis, kicsit bejárva a várost engem valahogy a többi része nem fogott meg annyira.
