15 nap interrail

1. délután: München

2012.08.15. 23:36 | lecso2 | Szólj hozzá!

A Keletiben kezdtem meg utazásomat, és itt ért az öröm, hogy először használjam az InterRail jegyemet is.

Úgy tűnik az Esőember valós történeten alapul és az autista kisgyerekeket repülő helyett vonaton szállítják, legalábbis erre következtettem abból, hogy Budapesttől Bécsig az előttem ülő gyerek végig üvöltött. Mondjuk több kell ahhoz hogy ne tudjak aludni, de azért volt már jobb utam is. Münchenbe érve sikerült eljátszanom a Londoni trükköt* ismét, csak ezúttal más sorrendben.

Szóval a Müncheni Hbf le volt zárva, így a vonat nem ott állt meg, hanem az előtte lévő állomáson. Én mint egyszeri naív utazó természetesen az információhoz fáradtam, és megkérdeztem hogy akkor mit tegyek ha az esti vonattal Párizsba szeretnék eljutni, mire az ott lévő nő készségesen előhúzott egy térképet (előzőleg arra a kérdésre, hogy beszél-e angolul, azt válaszolta hogy "a little bit", amit én biztatásnak vettem), beikszelte a jelenlegi pozíciónkat, áthúzta a München Hbf-et ("it doesn't work"), majd bekarikázott egy metróvégállomást hogy oda kell eljutnom. Megköszöntem szépen, felültem a metróra, leszálltam a megadott állomáson és ott a lelakatolt biciklik és andalgó párok között a parkban kezdtem először úgy érezni, hogy itt bizony átbaszás esete forog fenn. Odamentem egy szimpatikus pároshoz azzal, hogy én Párizsba szeretnék menni, mire elmagyarázták hogy ez max busszal fog menni, mert még állomás sincs a környéken. Kölcsönös mosolygások és bocsánatkérések közepette visszamentem a Müncheni Hbf-re, hátha még sincs annyira lezárva, és csodák csodája még épp integetni tudtam az utolsó vonatnak. Mivel több vonat nem is indult aznap, egy szép estét nyertem a festői pályaudvaron. 

Azóta gondolkozom rajta hogy mi lehetett a gond, a térkép még megvan a jelölésekkel, az angolommal meg munka során nem szokott baj lenni, legalábbis nem ekkora, de persze így is lehet hogy én értettem félre valamit. Jó kezdés, de amúgy annyira nem  volt gáz mert elég sokan voltak még rajtam kívül akik ott aludtak és a hatóságok nem zargattak minket. Másnap pedig az első vonattal mehettem Párizsba.

*majd egyszer erről is

Címkék: sztori pályaudvar München

A bejegyzés trackback címe:

https://interrail15.blog.hu/api/trackback/id/tr984707579

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása