A Milánóban töltött éjszaka után be kell vallanom, hogy egy kicsit megtört a kezdeti lendület, valahogy nem éreztem a teljes szabadság érzését úgy, hogy Franciaország falat képezett köztem és Spanyolország között. Mivel csak Skandináviában, Spanyolországban és Törökországban nem jártam még a lehetséges országok közül, rövid gondolkodás után Isztambul felé indultam, valahogy izgalmasabbnak tűnt mint észak, főleg úgy, hogy már Párizsban is befagyott a seggem a hajléktalan sleepoveren, így mondjuk Oslóban nem szívesen futottam volna bele még egy ilyenbe (spoiler alert: természetesen belefutottam, természetesen Oslóban). Elindultam tehát Velencébe, hogy onnan az éjszakai vonattal Bécsbe jussak, és Budapest érintésével (ahonnan közvetlen járat indul Isztambulba az elvira szerint) délkelet felé vegyem az irányt.

Velencében már jártam, ahogy gondolom elég sokan, úgyhogy nem is nagyon térnék ki a részletes ismertetésére, a képek tekintetében ezt tudom ajánlani, én is innen szedem a sajátjaimat (ld. Csomagolás poszt).