Tovább folytatva a közérdekű vonalat, pár dologról bővebben:
(folyamatosan bővül ahogy valami eszembe jut)
Kaja:
A kajálást hozott anyagból oldottam meg nagyrészt, túl lehet élni, csak iszonyúan unalmas (viszont költséghatékony és én úgysem vagyok oda annyira az evésért). További jó oldala még, hogy érdekes reakciókat válthatunk ki a kevésbé edzett utastársakból: például rég lehetett utoljára, amikor gyulai kolbász illata verte fel a Párizsi vasútállomás álmos vasárnap délutánját, legalábbis a szemközt ülő német, 40 körüli nő arckifejezéséből ítélve aki úgy tűnt régen találkozott már hússal (a szó tetszőleges értelmében). Amikor a kenyér mellé néha haraptam belőle úgy nézett rá, mint ahogy én szoktam a lányokra, csak kevésbé visszafogottan; nem nagyon mertem elfordulni, mert féltem tőle hogy mire visszanézek már ott találom a kolbász másik végén. Pironkodva ettem tovább, mert ekkora rajongásnak rég voltam tanúja, még ha nem is nekem szólt.
Kalauz:
Corben Dallas multipass (ahogy azt már a Müncheni posztnál írtam). A tettvágy olthatatlan lázában égő kalauzok mindenhova adtak pecsétet, csak a homlokomra nem, beleértve a jegy borítóját is; de olyan is volt aki meglátta és egyből vissza is adta anélkül hogy belenézett volna. A legtöbben csak az érvényességi dátumot ellenőrizték rajta, de igazolnom egyszer sem kellett magam és senkit sem érdekelt hogy hogyan vezetem (leginkább sehogy). Ráadásul bárhova mész vele, feltételezik rólad hogy külföldi vagy, ami Magyarországon alkalmat ad a bliccelésre (a lakóhelyed szerinti országban nem utazhatsz ingyen vele, csak 50%-os engedményt ad: tehát bárhova mehetsz vele a világon, kivéve el otthonról és haza. Wtf.). Amúgy érdemes őket kérdezni ha nem vagy biztos benne hogy kell-e helyjegy, elvégre ők fogják ellenőrizni a vonaton.
Jegyárusítók:
A kezdeti ősbizalmat leküzdve érdemes (bár mosolyogva) presszionálni őket a megfelelő irányba, mert ha nagyon nagy teret engedsz nekik, akkor a világ összes helyjegyét megvetetik veled. Sajnos eleinte én is így jártam, de miután egyszer nem kérték el az ellenőrök, attól kezdve legalább 3x visszakérdeztem hogy tényleg csak azzal engednek-e fel a vonatra. Volt hogy nem kellett, volt hogy lealkudtam belőle, de persze minden próbálkozásom lepattant a lengyel kolléganőről. Olaszországban legalább 2/1 beszélt angolul (máshol nyugaton mindenki), ott 2/0 volt az arány és miután lerajzoltam neki a csillagokat is holddal (éjszakai) és mellé írtam hogy Wien (a kiejtéssel nem is próbálkoztam) a kötelezőt már nem tudtam lerajzolni, így azonnal nyomtatta is. Persze nem kellett volna, de ezzel a 3 euróval támogattam a lengyel-magyar barátságot. Amúgy érdemes hozzájuk fordulni minden kérdéssel, sokat segítenek.
Helyjegy:
Nézz utána hogy hova kell, én nem tettem (ld előkészületek), így feltehetőleg egy párat beszoptam (2 biztos). Ez van. A tömeg miatt általában nem érdemes aggódni, egyedül a visszafelé úton (Varsó-Budapest) álltam 9 órát a folyosón, de ezt leszámítva mindig volt maradék hely, már ahova nem vettem. Ami viszont fontos: Franciaországban szigorúan ellenőrzik és én sajnos olyankor voltam amikor nagy volt a tömeg, így nem nagyon fértem fel sehova. Ld. Párizsi posztot.
Hajléktalanok:
Ahogyan a szavannán a gazellákat követve jutsz el az itatóig, őket követve és a mozgásukat megfigyelve érdekes információhoz juthatsz (ivóvíz, wc ha nincs kiírva, ha befészkelik magukat, akkor nem zárják be éjszakára az állomást, stb). Ha minden kötél szakad, az éjszakát is lehet a közelükben tölteni, ld Párizsi poszt.
Más turisták:
Ha éjszakáznod kell az állomáson és egyedül vagy, érdemes lazán egy másik csoporthoz csapódni just for safety. Amúgy jó információforrások meg unaloműzők, érdemes kicsit szociálisnak lenni néha, de persze ennek is megvannak a veszélyei, ld Koppenhágai poszt. (majd jön)
Állomások:
Az interrail-es oázisa. Fontos tudni, hogy éjszakára bezárják-e. Általában van kút, vagy ha nincs itt lehet vizet kérni, szokott lenni a közelben információ ahol mindent meg lehet tudni a városról ahova érkeztél és ha ügyes/szerencsés vagy lehet áramot is lopni. Hosszan lehetne erről még írni, de nem magyarázom el a mágnest.
Wc + Zuhany:
Az állomásokon előfordul zuhanyzós wc ami olyan 3-6 euró, a sima wc pedig megfelel az átöltözéshez + fogmosáshoz (hozott vízből akár) olyan 0.5-3 euróért. Ezen felül a hálókocsikban is szokott lenni zuhanyzó, így nagyrészt lehet hozni a 2 naponta 1 zuhany átlagot (én a vége felé kicsit megcsúsztam, de akkor már úgyis minden mindegy volt). Ha esetleg valami közbejönne akkor a városban is lehet gyakorolni a túlélést, pl szerintem én voltam az első, aki a Dán állami operaház alagsorában mosott fogat (de valószínűleg nem az utolsó).
